Boldog születésnapot! (+18)

Ma van a születésnapom. Nem tudtam mit várjak ettől a naptól. A barátom, Louis akivel lassan 3 éve együtt vagyunk nagy, estét terveztet. Ezért is döntöttem úgy, hogy akkor egész nap a legjobb barátnőimmel leszek. Adalinel és Elenoraval. Reggel még aludtam, amikor ők ketten benyitottak rám.
- Boldog szülinapot, Boldog szülinapot, Boldog szülinapot Samantha, Boldog szülinapoot.– hallottam a hangjukat, ahogy énekeltek.
- Köszönöm. – letettek elém egy aprócska kis tortát, ami pont elég lesz nekünk hármunknak és, esetleg ha Louis is kér belőle. – Milyen ízű? – kérdeztem.
- Oreo kekszes csoki öntettel. – válaszolta Elenora.
- Nah okés. Ezt levisszük. Te felöltözöl, addig mi előkészítjük a szülinapi reggelit.
Ki mentek mind a ketten és ki vitték a tortát is. Fel keltem az ágyamból. Kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be. Nagyon jó volt érezni a kinti levegő friss illatát. A napfény átszűrődött a függönyömön keresztül. A szekrényemben kutakodva nem találtam nagyon semmi olyan ruhát, ami tökéletes lenne erre a napra így nem is agyaltam, rajta hanem megfogtam az első dolgot, ami a kezem ügyébe keveredett. Egy szűkített farmer, ejtett vállú póló és a kedvenc Converse cipőm. Pici szájfény és szemspirált is fel tetem. Sose szoktam, amikor itthon vagyok de most gondoltam csak az én napom akkor miért is ne. Lebaktattam a lépcsőn. Adaline és Elenora már vártak.
- Jujj ennyi minden?! – csodálkoztam.

Volt ott omlett sajttal, felvágott pirítós kenyérrel. Rántotta az éppen akkor sercegett a serpenyőben. Narancslé és kakaó. Valamint sok zöldség és gyümölcs, és a személyes kedvencem az amerikai palacsinta. Miközben én nézelődtem csengettek. Elenora ment ajtót nyitni mivel, Adaline éppen a rántottával volt elfoglalva. Enyhe visítozást hallottam, amikor Elenora kinyitotta az ajtót.
- Gyere csak be. Már vártunk.
 - Uhh de jó illatok szállnak. – hallottam meg egy ismerős hangot.
- Samantha is csak most jött le úgy hogy még nem vagy le maradva. – válaszolt Elenora a személynek.
- Siettem amennyire, csak tudtam de, pont a csúcsforgalmat kaptam ki. – nem volt ismerős hang de egyre jobban közeledett felénk.
- Samantha! – fordult hozzám Elenora az ajtóból – Íme a mai egyik meglepetés.
- Nah ki vagyok? – ugrott elém az a személy, akivel már nem is tudom, mikor találkoztam. Talán Berlinben utoljára.
- Melissa! – ugrottam a nyakába.
- Szia szülinaposom. – kaptam két puszit. – Az ajándékodat majd később. De előbb…. – néztek egymásra Adalinel, majd mind a ketten visítozva egymás nyakába ugrottak. Igen, ha ők találkoznak, mindig ez van.
- Rendben van. Most már üljetek le. – parancsolt rájuk Elenora. És így is tettek. Elkezdtünk reggelizni. Mi így négyen együtt. Felhoztuk a régi emlékeket. Elenoraval már óvoda óta ismerjük egymást, Adalinel csak általános iskolában ismerkedtünk meg de ugyan úgy megmaradt a kapocs és a legjobb barátság. Melissa aztán gimnáziumban jött. De a mai napig csak baráti alapon vagyunk. És ez így tökéletes.
- Nagyon jó környéken laktok. – hozta fel Melissa.
- Tudjuk. – válaszolta Elenora – Ez volt a fő cél. Kertes ház és csendes környék.
Igen a házunk csendes környéken van egy London melletti kis faluban.
- És te most hogy hogy itt vagy? – kérdezte Adaline.
- Továbbképzésen vagyok Londonban. Pár napja jöttem de, holnap indulok is vissza.
- Hova? – érdeklődött Elenora, majd jól meghúzta a narancslevét.
- 1 éve költöztem Spanyolországba. Barcelonában voltam 3 hónapig most pedig ki költöztem egy farmra. A szüleim is velem vannak.
- Mi lett a kapcsolatoddal? – döbbentem le.
- Annak már vége. Akkor döntöttem el, hogy megyek Spanyolba. De meséljetek veletek, mi van most?
Itt pedig elindult a tömeg áradat. Elenora dicsekedett milyen jó a munkahelye, Adaline, hogy imád angolról magyarra fordítani. Én meséltem, hogy milyen a kapcsolatom Louis-sal. És így mindenki egyszerre. Szegény Melissa csak kapkodta a fejét. Reggeli után Adaline autójával elindultunk Londonba egy csajos napot tartani. Bevásároltunk ruhákból, fehér neműkből, nadrágokból és egyéb kiegészítőket is vettünk. Ebédelni beültünk egy étterembe. Mindenki a saját ízlése szerint választott. Kihozták nekünk az ételt, majd az elfogyasztás után 1 órára már indultunk is. Hiszen nekem este randim van. Adaline felparkolt a kocsibejáróra.
- Héj állj csak meg. – szólt Elenora, amikor indultam fel a lépcsőn. Hátra fordultam és a három barátnőm egymás mellett állt. Mind hármójuk keze ki volt felém nyújtva és kisebb - nagyobb táskák a kezükben. Adtam két puszit majd elvettem az ajándék táskákat. Fel mentem a szobámba. Találtam az asztalon egy kis cetlit.
”Mielőtt felöltözöl, nézd meg az ajándékokat. Nagytól a kisebb táska felé haladj. Adaline, Elenora, Melissa.”
Ki nyitottam a legnagyobb ajándék táskát. Egy gyönyörű csipkés fekete ruha volt benne.
” Boldog szülinapot. Remélem jól választottam. Elenora.”
Igen nagyon jól választott. Gyönyörű volt. Ezután jött a közepes ajándék táska. Fekete magas sarkú cipő volt benne egy nagy fekete csipkés virággal a tetején.
” Még egyszer boldog szülinapot. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Adaline”
Tökéletesen passzolt a ruhához, és amikor felpróbáltam nagyon jól állt a lábamon. Az utolsó táska kicsi volt de egyszerű. Tudtam, hogy csakis a Melissaé lehet. Onnan is tudtam, mert kérte, hogy a kicsi ajándék táskát hagyjam utoljára.
Az üzenet ennyi volt: „ Puszi!”
Egy fekete csipkés tanga volt benne hozzá illő melltartóval. Először eldobtam. Aztán amikor jobban megnéztem tökéletesen illett mindenhez. A ruha, a cipő, tanga, melltartó. És már tudtam, hogy mindez az estéhez kell. Gyorsan elmentem letusolni. Meg borotválkoztam és hajat mostam majd megszárítottam. A lemosódott sminkemet újra fel kentem. Szájfény, szemspirál és szemceruza. Csak egyszerűen.
Louis 7-re jött értem. Ki néztem az ablakomon és láttam a Mercedes autóját a bejárón. Már most helyes volt. Fekete vászonnadrág, hozzá illő öltöny nyakkendővel, fehér inggel és a lakcipője. Elképesztő.
- Szia! Mindjárt lehívom – hallottam Adaline hangját, ahogy Louis-al beszél.
- Nem kell lehívni. – kiabáltam a lépcsőről. Lesétáltam Louis-nak pedig a lélegzete elakadt.
- Gyönyörű vagy! – szólalt meg, majd hosszú csókkal köszöntőt.
- Köszönöm!
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Persze, de tudsz várni egy kicsit? – kérdeztem. Kissé furán nézett rám de bólintott. 
Oda sétáltam Melissahoz majd szorosan megöleltem. Holnap már indul haza. Muszáj volt most elköszönöm tőle.
- Köszönöm. – súgtam a fülébe.
- Tettem óvszert a táskádba. – súgta vissza. Szerintem most tágra nyílhattak a szemeim. Éreztem Melissan, hogy rázkódik a válla a nevetéstől. A kis sunyi. Visszasétáltam Louis-hoz és elindultunk a randik helyére. Az útismerős volt. A szülei weekend házához vitt.
- Megéreztünk. – kiszálltam az autóból és elindultam az épület felé. Ahogy beléptem meglepetésemre gyertyák, rózsaszirmok és egy asztal várt minket két székkel. Louis ki húzta előttem én, pedig leültem. A spagetti már ott volt előttünk.
- és mesélj hogy telt a napod? – kérdezte.
- Nagyon jól a lányokkal elmentünk vásárolni… - elmeséltem neki az egész napod. Az ajándékot. A reggeli ébresztőt. Valamint, hogy mennyire vártam már, hogy találkozzunk.Közben lassan megettük az ételt.
- Akkor most már csak az én ajándékom következik, ugye? 
- Igen. – bólogattam és elmosolyodtam.
Louis megkért, hogy menjünk át a nappaliba. Leültem a kanapéra, ami most nem meglepő módon ki volt húzva így két ember simán elfér rajta. Louis belépett egy hatalmas rózsa csokorral. Felálltam, mert úgy gondoltam, hogy ne hajoljon le, amikor ad puszit. Ahelyett, hogy ide adta volna a rózsákat le, rakta az asztalra. Begombolta az öltönye gombját, majd a zsebébe nyúlt. Elővett egy kis dobozt és letérdelt elém.
- Egésznap erre a pillanatra vártam. – kezdte mondani – Nagyon izgultam már reggel óta. 3 éve már, hogy együtt járunk, és én többet akarok. Ezért is szántam el magam erre. – kinyitotta a kis dobozt. – Samantha Ordway. Leszel a feleségem? – és ebben a pillanatban láttam meg a gyűrűt.
- Igen! – nem haboztam a válasszal. Vele akarok lenni, amikor csak rá gondolok. Ez volt minden vágyam amióta ismerem. Louis felállt. A gyűrűs ujjamra húzta a gyűrűt és hosszasan megcsókolt. Elengedett de én többet akartam. Elkezdtem ki gombolni az öltönye gombjait, majd le is vettem róla közben folyamatosan az ajkam az Ő ajkán volt. Hátamon éreztem a kezét, majd halottam a cipzár hangját. A ruha leesett rólam és a földre hullott. Igen, innen már nincsen megállás. Ki léptem a cipőmből közben Ő is lerúgta magáról a sajátját. Elkezdtem ki gombolni a fehér ingjét. Louis addig a nadrág szíját szedte szét, majd kigombolta a nadrágját és lehúzta a cipzárt. A nadrágja a földön hevert én pedig az ingjét levettem róla és mellé dobtam. Elindult az ágy felé. Én mentem hátra felé Louis pedig tolt. Közben nyelvünk hevesen összedolgozott. Imádtam ezt az egészet. Én feküdtem alul Ő, pedig felettem. A melltartómat kikapcsoltam és ledobtam magamról a földre. Louis lehámozta rólam a tangámat én, pedig egyszerűen letéptem róla a boxerét. Most már mindketten meztelennek voltunk. Louis elindult lefelé. Minden porcikámat végig csókolt. A mellemet megszopogatta. Hasamat végig nyalta. Leért a nemi szervemhez. Csiklómat elkezdte izgatni nyelvével. Én a fellegekben éreztem magam. A mutató és középső ujjait a számba dugta. Ezzel jelezte, hogy nyálazzam be ujjait. Aztán éreztem, ahogy mindkét ujja bennem van. Először lassan mozgott, majd egyre gyorsabban. Végül pedig kihúzta. Felültem az ágyon Louis pedig feltérdelt. Izmos férfiassága már meg volt keményedve. Jobb kezem közé vettem és beraktam a számba. Óvatosan mozogtam, nehogy a fogam súrolja a bőr felületét. Aztán gyorsítottam kissé. Végül, amikor már éreztem, hogy elég neki is és nekem is lefeküdtem az ágyra. Lihegtem. Louis is. Viszont itt még nincsen vége. Louis leharapta a kis zacskó tetejét és felgörgette férfiasságára a gumit. Elhelyezkedtem. Két lábamat fel húztam. Louis rám feküdt és egy szenvedélyes csókot adott nekem.
- Vigyázok rád! - simogatta meg a fejem.
- Rendben. – válaszoltam.

- Készen állsz? – kérdezte.
Bólintottam.
Louis szépen lassan hatolt belém. Folyamatosan szemembe nézett. Először lassan kezdett mozogni, hogy megszokjam az érzést. Utána gyorsított a tempón. Feltérdelt és a combomat kezei közé fogva mozgott. Testünk egy ütemre mozdult. Tudtuk, hogy mit teszünk. Láttam Louis-on, hogy elfáradt már. Megfogtam a derekát és lefektettem az ágyra. Most én voltam felül. Rá ültem a férfiasságára és elkezdtem ugrálni rajta. Louis fogta a derekam, és folyamatosan mozgatta a csípőjét is. Így mozogtunk együtt.
Lefeküdtem mellé az ágyra. Gyöngyözött a homloka az izzadságtól és éreztem, hogy az enyém is. Lihegtünk mind a ketten.
- Eny-ém vahgy. – mondta lélegzet vételek közben. Oda hajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.

Első találkozás! (Big Time Rush)

Az alap történetért nagyon nagyon nagy köszönet Erzsinek. <3

James az utcán sétált. Egyszer csak meglátott egy napszemüveg üzletet. Gondolta be megy és szerezz magának pár újabb szemüvegeket. Sokáig próbálgatta, mi állhat jól neki és melyik az, amelyik tetszik.
- Emily! Hol van már az újeladó? – kiabált valaki a pénztár mögül.
- Nem tudom! Már rég itt kellene lennie. – válaszolta Emily.
James oda ment a pénztárhoz. Ki fizette a 4 darab új szemüvegét és az egyiket fel is, vette. Lehet, hogy pont ezért, vagy csak, mert nagyon nézelődött bele ütközött egy lányba.
- Elnézést, ne haragudj! Véletlen volt. – mondta.
A lány felnézett rá és csak ennyit válaszolt.
- Semmi baj. Én voltam a hibás. Épp a munkahelyemre sietek. Így is késésben vagyok. – mondta a lány és el is indult. James utána nyúlt és elkapta a karját.
- Tényleg nincsen semmi baj? – kérdezte.
- Ugyan de hogy. Minden oké.
- Mi a neved? – merészkedett megkérdezni.
- Vanessa. – mondta kicsit szerényen a lány.
- Szép név. Én James vagyok.
- Nos örülök, hogy találkoztunk de, most mennem kell.
- Várj már még. Elkísérlek jó.
- Ha szeretnéd.
 Vanessa és James együtt folyatták útjukat a lány munkahelyére. Ez pont az a hely volt ahol az előbb James vásárolt.
- Köszönöm, hogy elkísértél. Remélem, majd még találkozunk. Szia.
- Én is remélem. Szia.
Majd a lány elfordult és bement a boltba. James viszont csak ott állt és bámulta. Valami elindult benne, amit nem akart el veszíteni.
- Vanessa! – kiabált utána. – Mikor végzel? – kérdezte.
- Délben! – mondta.
- Itt foglak várni. – majd James elsietett.
Hívott magának egy taxit és kérte, hogy vigye el a lakására. Csak hogy James nem egyszerű életet él. Mivel Ő az egyik tagja a Big Time Rush nevű bandának.
- Segítenetek kell. – rontott be a lakásra.
Kandell, James és Carlos érdeklődve néztek rá.
- Találkoztam egy lánnyal és nem ismert fel engem. És úgy éreztem, nem akarom elveszíteni. Délre pedig megbeszéltünk egy találkozót.
- Nah és mit akarsz tenni? – kérdezte Logan.
- Hát valami ebédet összehozni neki.
- Állj, mi süssük meg? – nézett Carlos nagy szemekkel Jamesre.
- Nem! Csak találjunk ki valamit. – hozta fel.
- Mi lenne, ha ki vinnéd őt a parkba. Az közel van ide hozzánk. – javasolta Kandell.
- Nem jó! Neki az messze van. De a közelében viszont van egy park. Oda ki tudom vinni, és oda szervezzük az ebédet is.
- uhh uhh legyen bundás virsli. – kiabált Carlos.
- Én hozok kaját. Nem bízzuk rád. És egy gitárt. – majd Kandell el is ment.
- Esetleg Carlitossal elmegyünk üdítőkért.
Délre minden készen állt már. Logan autójába mind a négyen bele ültek és elmentek abba a parkba, amit James javasolt. Szépen megterítettek az egyik asztalnál és padoknál, majd James elindult a lányért. Ahogy sétált meglátott egy virág boltot. Bement és vett egy bazsarózsa csokrot. Szép volt majd oda is ért a bolthoz.
- Rendben kaptam 20 percet. – jött ki a lány a boltból.
- Az pont elég. – válaszolta a fiú – Tessék ezt neked vettem.
- Te jó ég! Ez gyönyörű.
- Tetszik? 
- Imádom! A bazsarózsa a kedvenc virágom. Köszönöm. – ölelte meg a lány és adott két puszit Jamesnek. Amit a fiú viszonzott is.
James elvezette a parkba, ahol már az asztal készen is állt. A többi három fiú már ott várta. Egyszerűen voltak felöltözve. Lezser farmer, és bő póló vagy éppen ing. Carlos volt a pincér. Több fajtafogást is tett az asztalra. Ezután Logan hozta az italokat.
- Cola vagy narancslé. – ajánlotta fel.
- Melyiket szeretnéd? – kérdezte James a lányt.
- Hát inkább a narancslét. – mondta Vanessa.
- Tessék! - tette le eléjük Logan.
- James! – szólalt meg a lány – Nagyon szépen köszönöm ezt az egészet de nem keleltt volna. Csak most találkoztunk dee már….
- Csak most találkoztunk, és már úgy érzem ez több is, lehet. – befejezte be a lány helyett.
Kandell itt fogta le az első akkordokat a gitáron és elkezdte pengetni a „Cover Girl” című dalt de nem énekelt hozzá.
- Te tudom ki vagy! – mutatott Jamesre a lány – Ez a dal és ők ott hátul. – mutatott aztán Carlosra, Loganre és Kandellre.
- Igen, tudom. Most, hogy felismertél, hogy a Big Time Rush banda egyik tagja vagyok, most elkezdesz sikítani és őrjöngeni, hogy de jó, hogy találkoztál velem. – tört ki magából James.
- Mért gondold ezt? – kérdezte a lány elcsukló hangon.
- Minden lány ilyen volt eddig velem. Csak azért, mert én vagyok a helyes meg minden más. –vette bizalmasabbra a hangját.
- Szerinted én elkezdtem ezeket csinálni?
- Még nem!
- Jó. – fújta ki a levegőt a lány szépen lassan. - Ülj le és együnk! Farkas éhes vagyok.
- De mindjárt le ját a szüneted.
- Annak már mindegy.
Mind a ketten leültek és azt az ételt, fogyasztották, amit Carlos letett eléjük.
- Szóval.. – kezdte mosolyogva Vanessa. – Milyen sztárnak lenni? Mármint én nem az olyan felszínes válaszokra vagyok kíváncsi, mint „huu nagy meló de minden perc megéri a rajongókért” vagy éppen „Keményen dolgozzunk a mi fan táborunknak”.
- Akkor mire vagy kíváncsi? – nevette el magát James.
- Arra, hogy milyen az, amikor a színpadon százak szeme rád tekint de, te nem látod őket, mert a színpadi világítás elvakít még is, jól érzed magad.
- Az leírhatatlan érzés. Az olyan, mint amikor hiányzik valami belőled de, ott megtalálod magadban. Ha a színpadon állok, úgy érzem otthon, vagyok. Hogy ez a város, a menedzserünk és mindenki más el tudja felejtetni velem az egészet.
- uhh de jó lehet. Egyszer úgy is meg fogom tudni.
- Miért akarod annyira tudni. Énekes vagy?
- Én nem énekelek. Én táncolok. Táncra születtem. A ritmus a szívemben van. Rengeteg fellépésem volt már de olyan, ami csarnokokat tölt meg még nem. És ezt az érzést akarom tudni. A tánccal akarom megtapasztalni.
- Szóval mind a ketten művész lelkek vagyunk. – állapította meg James.
- Hát úgy nézz ki. Jó csapat lennénk, nem gondolod? Te az elképesztő tiszta hangoddal, én pedig a zsenimozgásommal.
Egymásra néztek, és elnevették magukat. Ezután még jól elbeszélgettek és nevetgéltek. Késő délutánra járt már az idő, amikor elindultak Vanessa lakásához. Egymás mellett sétáltak, majd James rákulcsolta az ujjait Vanessa ujjaira. Közben úgy elbeszélgettek, hogy máris Vanessa lakásához értek. A lány telefonja megcsörrent.
- Igen?! – szólt bele a készülékbe miközben meg álltak a járda közepén. – ühüm. Rendben. Tudja mit? Felmondok! Viszlát! – majd letette a készüléket.
- Ez szép volt! – dicsérte meg a fiú.
- Köszönöm. Megérkeztünk! – mondta a lány. – Remélem, találkozunk még. – Adott két puszit az arcára és elindult az ajtó felé.
- Francba a remélemmel. – James elkapta a lány karját, majd hosszan szájon csókolta. Sokáig álltak így de egy arra járó biciklis megzavarta őket. Ekkor megölelték egymást utána újból ajkuk egymáséhoz ért.